Cikóra látogattak a Zöldtárs Alapítvány munkatársai
Kővári Ildikónak, az Alisca Terra Kft. kommunikációs vezetőjének meghívására augusztus elején a cikói regionális lerakóra látogattak el a Zöldtárs Környezetvédelmi Alapítvány munkatársai. Velük tartott Páll Laura, a Szépítsük együtt Szekszárdot program koordinátora is.
Az Alapítvány munkatársait Németh László a Kft. üzemeltetési igazgatója fogadta a telep bejáratánál, a hídmérlegnél.
A hídmérleg az a kritikus pont, ahol minden beszállításra kerülő hulladékot kilógrammra pontosan megmérnek, és jegyzőkönyvbe rögzítenek. Ezek az adatok képezik majd az elszámolás alapját is. Az a település (és annak lakosai), akik több szemetet termelnek, többet is fizetnek.
A tárlatvezetés a lerakóhelyen folytatódott.
A jelenlegi tervek szerint a most még csak szigetelt gödörnek látszó lerakóra kerül majd Szekszárd és a környező 100 településeken élő közel 200 ezer lakos következő 20-25 évi szemete. A „gödör” egy kb. 10 hektár alapterületű mélyedés a dombok közt, amelyet 1,2 millió m³ (kb. 1,2 millió tonna) hulladék tárolására terveztek. Ebben egy 35 tonnás kompaktor („körmös úthenger”) is tömöríti a hulladékot, hogy a lehető legkisebb térfogatra zsugorodjon, és kitartson a tervezett ideig. Ezzel a tömörítéssel jön ki a hozzávetőleg 1 m³/tonna arány. Németh László érdekességként elmondta, hogy ha egy zsugorítatlan PET-palack felett 1 méteres szemétréteg van, akkor már ez a 35 tonnás gép sem tudja összepréselni (!) – íme, az egyik ok, hogy miért is kéne a PET –flakonokat összenyomva kidobnunk. Az alulról szigetelt lerakó kazettás felosztása lehetővé teszi, hogy egy-egy részét külön kezeljék gáz- és csurgalékvíz-elvezetés szempontjából. A csurgalékvizet egy szomszédos gyűjtőbe engedik, ahonnan szivattyúk segítségével visszapermetezik a szeméthalmokra.
A lerakót egyébként az üzemeltetők 20-25 év alatt szeretnék megtölteni; kérdés, hogy elég lesz-e a kapacitás ennyi időre a szemét keletkeződésének mai üteme mellett? Baka György, az Alapítvány elnöke egy rövid számolással támasztotta alá a felmerült kérdést. Ha egy lakos éves szinten kb. 300 kg szemetet termel, akkor a 200.000 lakos 20 év alatt kb. 1,2 millió tonnát. És akkor még nem beszéltünk a vállalkozásoknál, intézményeknél keletkező hulladék elhelyezéséről. E rövid számolgatásból is kitűnik, hogy drasztikusan csökkenteni kell a lerakóra kihordott, úgynevezett maradék szemetet, és rendkívüli mértékben fel kell futtatni a szelektív gyűjtést és a komposztálást.
A következő megállónk a válogató volt, ahol a lakosság és a vállalkozások által szelektíven gyűjtött hulladékok (itt már másodnyersanyagok) kerülnek utóválogatásra. Jelenleg a próbaüzem folyik, az átadásra néhány héten belül kerülhet sor. Tóth József, a létesítmény vezetője elmondta, hogy maximálisan fel vannak készülve a jelenleg 41 településről ideszállított szelektív hulladék kezelésére sőt, ha ez a szám bővül, még azt is tudják vállalni, ugyanis próbák során kiderült, hogy az évi 15.500 tonnára tervezett kapacitásnál többet tud a technológia.
A válogatócsarnokban az Alapítvány munkatársai nagyon elcsodálkoztak, amikor a válogatósor elé leborított műanyagpalack halmot meglátták. Ugyanis a flakonok legalább 95 %-a lapítatlanul hevert ott. Így már érthetővé vált az is, hogy Szekszárdon miért telnek meg olyan gyorsan a szelektív szigetek sárga-műanyag edényei, és lesznek mellettük kisebb-nagyobb műanyag hegyek.
A probléma érzékeltetésére azonnal helyszíni kísérletet szerveztünk. A válogató vezetőjétől kértünk 100 db 1,5 literes műanyag palackot, amit elkezdtünk egy 70 literes zsákba beledobálni. Meglepődtünk, amikor megszámoltuk, hogy csak 34 db fért bele. Ezt követően a másik 70 literes zsákba már összegyűrve, taposva, lapítva dobáltuk a PET palackokat. A meglepetésünk most még nagyobb volt, ugyanis könnyedén belefért 92 db!
(A két zsák egymás mellett szerepel a fotón.) A 4 fős lapítóbrigád megállapította, hogyha egy kicsit alaposabban lapítunk, mind a 100 db belefért volna, tehát kb. háromszor annyi flakont lehetne lapítva elhelyezni ugyanannyi helyen. (Azt már mondani sem kell, hogy a Szekszárd-Cikó közötti oda-vissza 60 km-es szállítási költséget, az egy forduló helyett a hármat a szekszárdiak fizetik meg a szemétdíjban!)
Mindez arra ösztönzött bennünket, hogy ezekre a dolgokra a lakosság figyelmét is felhívjuk. Így született meg a „Tapossa laposra!” névre keresztelt programunk ötlete, melyet a Szekszárdi Szüreti Fesztivál keretein belül fogunk megvalósítani az Alisca Terra Kft. segítségével, és amely a város általános és középiskolásainak játékos vetélkedőjével hivatott demonstrálni a helyzetet.
Az Alapítvány munkatársait Németh László a Kft. üzemeltetési igazgatója fogadta a telep bejáratánál, a hídmérlegnél.A hídmérleg az a kritikus pont, ahol minden beszállításra kerülő hulladékot kilógrammra pontosan megmérnek, és jegyzőkönyvbe rögzítenek. Ezek az adatok képezik majd az elszámolás alapját is. Az a település (és annak lakosai), akik több szemetet termelnek, többet is fizetnek.
A tárlatvezetés a lerakóhelyen folytatódott.
A jelenlegi tervek szerint a most még csak szigetelt gödörnek látszó lerakóra kerül majd Szekszárd és a környező 100 településeken élő közel 200 ezer lakos következő 20-25 évi szemete. A „gödör” egy kb. 10 hektár alapterületű mélyedés a dombok közt, amelyet 1,2 millió m³ (kb. 1,2 millió tonna) hulladék tárolására terveztek. Ebben egy 35 tonnás kompaktor („körmös úthenger”) is tömöríti a hulladékot, hogy a lehető legkisebb térfogatra zsugorodjon, és kitartson a tervezett ideig. Ezzel a tömörítéssel jön ki a hozzávetőleg 1 m³/tonna arány. Németh László érdekességként elmondta, hogy ha egy zsugorítatlan PET-palack felett 1 méteres szemétréteg van, akkor már ez a 35 tonnás gép sem tudja összepréselni (!) – íme, az egyik ok, hogy miért is kéne a PET –flakonokat összenyomva kidobnunk. Az alulról szigetelt lerakó kazettás felosztása lehetővé teszi, hogy egy-egy részét külön kezeljék gáz- és csurgalékvíz-elvezetés szempontjából. A csurgalékvizet egy szomszédos gyűjtőbe engedik, ahonnan szivattyúk segítségével visszapermetezik a szeméthalmokra.A lerakót egyébként az üzemeltetők 20-25 év alatt szeretnék megtölteni; kérdés, hogy elég lesz-e a kapacitás ennyi időre a szemét keletkeződésének mai üteme mellett? Baka György, az Alapítvány elnöke egy rövid számolással támasztotta alá a felmerült kérdést. Ha egy lakos éves szinten kb. 300 kg szemetet termel, akkor a 200.000 lakos 20 év alatt kb. 1,2 millió tonnát. És akkor még nem beszéltünk a vállalkozásoknál, intézményeknél keletkező hulladék elhelyezéséről. E rövid számolgatásból is kitűnik, hogy drasztikusan csökkenteni kell a lerakóra kihordott, úgynevezett maradék szemetet, és rendkívüli mértékben fel kell futtatni a szelektív gyűjtést és a komposztálást.A következő megállónk a válogató volt, ahol a lakosság és a vállalkozások által szelektíven gyűjtött hulladékok (itt már másodnyersanyagok) kerülnek utóválogatásra. Jelenleg a próbaüzem folyik, az átadásra néhány héten belül kerülhet sor. Tóth József, a létesítmény vezetője elmondta, hogy maximálisan fel vannak készülve a jelenleg 41 településről ideszállított szelektív hulladék kezelésére sőt, ha ez a szám bővül, még azt is tudják vállalni, ugyanis próbák során kiderült, hogy az évi 15.500 tonnára tervezett kapacitásnál többet tud a technológia.A válogatócsarnokban az Alapítvány munkatársai nagyon elcsodálkoztak, amikor a válogatósor elé leborított műanyagpalack halmot meglátták. Ugyanis a flakonok legalább 95 %-a lapítatlanul hevert ott. Így már érthetővé vált az is, hogy Szekszárdon miért telnek meg olyan gyorsan a szelektív szigetek sárga-műanyag edényei, és lesznek mellettük kisebb-nagyobb műanyag hegyek.
A probléma érzékeltetésére azonnal helyszíni kísérletet szerveztünk. A válogató vezetőjétől kértünk 100 db 1,5 literes műanyag palackot, amit elkezdtünk egy 70 literes zsákba beledobálni. Meglepődtünk, amikor megszámoltuk, hogy csak 34 db fért bele. Ezt követően a másik 70 literes zsákba már összegyűrve, taposva, lapítva dobáltuk a PET palackokat. A meglepetésünk most még nagyobb volt, ugyanis könnyedén belefért 92 db! (A két zsák egymás mellett szerepel a fotón.) A 4 fős lapítóbrigád megállapította, hogyha egy kicsit alaposabban lapítunk, mind a 100 db belefért volna, tehát kb. háromszor annyi flakont lehetne lapítva elhelyezni ugyanannyi helyen. (Azt már mondani sem kell, hogy a Szekszárd-Cikó közötti oda-vissza 60 km-es szállítási költséget, az egy forduló helyett a hármat a szekszárdiak fizetik meg a szemétdíjban!)
Mindez arra ösztönzött bennünket, hogy ezekre a dolgokra a lakosság figyelmét is felhívjuk. Így született meg a „Tapossa laposra!” névre keresztelt programunk ötlete, melyet a Szekszárdi Szüreti Fesztivál keretein belül fogunk megvalósítani az Alisca Terra Kft. segítségével, és amely a város általános és középiskolásainak játékos vetélkedőjével hivatott demonstrálni a helyzetet.