Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata évente kb. 80 Millió forintot költ (a Szekszárdiak pénzéből) a város zöldterületeinek 6-8 alkalommal történő kaszálására, virágok és fák ültetésére. Az évente elültetett 200-300 facsemete nagyobb része azonban siralmas sors elé néz, gondatlanságból elkövetett gyilkosság áldozatává válik! 

 

Szekszárd egy kellemes, szerethető, zöld kisváros. Az Önkormányzat, a civilszervezetek és a lakosok is már régen felismerték, hogy a zöld gyep, a bokrok és fák környezetében jobb élni, mint a betonnal, aszfalttal, kővel burkolt felületek mellett, legyen szó akár a saját kiskertünkről, vagy a városi közterületekről. Ezért gyepesítünk, bokrosítunk és fákat telepítünk. Az utóbbi évtizedekben hozzászoktunk ahhoz, hogy a gyepterületeket rendszeresen kaszáljuk, a 30-40 cm-es fű (esetleg gyom) már zavarja a szemünket és fűnyíró, kaszálógép után kiáltunk. Míg régebben a város közterületein is kézi kaszával vágták a füvet, (ma már kaszálni tudó embert se nagyon találnánk), napjainkra a motoros fűnyírók időszaka érkezett el. Hatalmas a választék: elektromos, benzinmotoros, damilos és vágóasztalos, tolható és önjáró fűnyírók garmadája kacsint ránk a reklámokból.

 

A gyors és (költség) hatékony gépek alkalmasak a kisebb-nagyobb területek rendszeres kaszálására. A rendszeresen kaszált gyep a rendezett városi közterület látszatát kelti, öröm a szemnek, öröm a város vezetőinek (hogy rendben tartják a várost), öröm a lakosnak (hogy szép, rendezett városban lakhat).

 

És egy reggel újra elérkezett a kaszálás ideje, megint megnőtt a fű, kaszáért kiállt. A gyakorlott kaszáló-kommandósok profi csapata felsorakozik a város szélén. Nem sokat beszélnek, már szavak nélkül is tudják, hogy mit kell tenniük.

 

Az önjáró vágóasztalos fűnyírós indul először, gyakorlottan szlalomozik a fák mellett, majd útja végén egy kisebb fa mellett pördül vissza. Mivel profi, ezért óriáslesikló síelő módjára pördíti vissza a fa körül a gépet, ehhez képest elhanyagolható az a tenyérnyi sérülés, amit a facsemete törzsén okozott.

  

Őt követik a damilos terminátorok. Utánuk már álló fű nem maradhat. Amit a vágóasztalos a fák körül meghagyott, azt a damilos brigád takarítja el. Fel-felsíró zümmögésük mögül is kihallatszik a mozgalmi nóta üzenete: Vágd a füvet, ahol éred, az se gond, ha a fát eléred! És elérik a fát, mert ha csak egy-egy fűszál is megmaradna, az sokak szemében a trehány munkavégzést jelentené. A damilos fűnyírós a facsemete másik oldalán (a tenyérnyi sérüléssel szemben) 5-10 cm hosszan vágja át a fácska bőrszövetét.

 

   

 

 

  

  

"A fák kéregében halad a tápanyag a gyökerek felé. A kérget felszakítva a tápanyag utánpótlás megszűnik, a gyökér, majd maga a fa is elhal néhány hónap vagy év alatt. A pengeként a fa húsába vágó damil olyan sebeket ejt, amelyeken keresztül a fa gombákkal fertőződik, így ha csak részleges a sérülés, akkor a gomba öli meg lassan a fát. Ezek a gombák azonban nem csak a fát, hanem onnan spóráikat kiszórva az embert is megbetegíthetik, írja egy akadémiai tanulmány. Egy átlagos utcai fa telepítése 30-50 ezer forintjukba kerül az adófizetőknek, így hatalmas lehet az anyagi kár. A szakértők által vizsgált önkormányzati tulajdonú zöldfelületeken a fiatal fák 80%-a sérült a kaszálás nyomán." (Levegő Munkacsoport Egyesület)

 

És a facsemete élete már az első fűnyírás után megpecsételődött. Vagy ha mégis megúszta, jön majd újabb 5-6 fűnyírás. A következmények: kiszáradó, sínylődő fák, rákos daganattal, gombafertőzésekkel.

 

A kérdés: az évi szekszárdi 80 milliós forintos kaszálásban a fák gyilkolása is benne van? Mert ha igen, akkor talán ennek a „szolgáltatásnak” a lemondásával csökkenteni kellene a vállalkozói díjat! A képek 2020. május 17-én, Szekszárdon a Béri Balogh Ádám utcában és a Csatári-kerékpárút melletti platánsoron készültek.